2 Évvel később,
Napjainkban/2014/
-Taara! Kelj fel! Indulnod kell a suliba!-nyitott be anya a szobámba, mire a fejemre húztam a takarót.-Igyekezz, különben elkésel!
-Ahhj...jó! Mindjárt fel kelek.-motyogtam.
-Most!-csapta be anya a szobám ajtaját, majd hallottam ahogy lemegy a lépcsőn. Lehúztam a fejemről a takarót, és szó szerint ki estem az ágyból. Semmi kedvem nem volt ma suliba menni, de muszáj volt. Anya nem engdi, hogy ok nélkül hiányozzak. Gyorsan felöltöztem, és lebotorkáltam a lépcsőn. Bementem a konyhába, és leültem az asztalhoz, miközben azon gondolkodtam, hogy milyen kifogást kellene kitalálnom, hogy ne kelljen suliba mennem, végül a láz mellett döntöttem. Csendben ettem a reggelimet, majd mikor végeztem, a nappaliba mentem, ahol anya, és a kisöcsém Dany játszottak. Dany 1 éves, anya nem sokkal azután a nap után tudta meg hogy terhes, hogy Katiet elrabolták. Egyszerűen imádom az öcsémet, nála arányosabb baba nincs a földön.
-Anya.Azt hiszem, lázas vagyok-kezdtem, de anya felemelte a kezét.
-Taara! Tudom, hogy semmi kedved suliba menni, és utálod az egész világot, de muszàj menned. Ez van. Úgy hogy menjél és idulj el a suliba, mielőtt elkésel.
-Ookee!-hát ez most nem jött be. Olyan lassan idultam el a suliba, amilyen lassan csak lehetett, de még így is beértem. A szememmel Ronyt kezdtem keresni,a legjobb barátomat, de sehol nem láttam. Megszólalt a csengő, én pedig bementem a terembe, és a helyemre ültem, a leghátsó padba. Végig szenvedtem az órát, majd még hármat, de Ronyt sehol nem találtam. Épp matekra mentem volna be, amikor meghallottam Ronyt hangját.
-Hey T! Nem akarunk ellógni matekról?-kérdezte a srác, mire odarohantam hozzá.
-Ez kérdés volt? Amugy hol voltál egész nap?-érdeklődtem, de ő csak megrázta a fejét. Csak sétálgattunk a városban, és beszélgettünk, èpp a cukrászdàba tartottunk, amikor megpillantottam Mikey-t az utca túl oldalán. Láttam, hogy észrevett, és felénk jön.-A picsába-sziszegtem.
- Szia Taara! De megnőttél!-nevetett a piros hajú srác, mire én csak bólintottam.-Neked nem suliban kéne lenned?-tudtam, hogy felesleges lenne hazudnom neki.
-De igen. Kéne...
-Hát akkor?-nèzett rám döbbenten, mire csak megforgattam a szemeimet.
-Hjajj Mikey hagyjál már lógva! Nem vagy az apám!-vettem elő egy cigit a zsebemből, és meggyújtottam.
-Taara! Mi történt veled? Lógsz a suliból, és cigizel? Hová lett az az aranyos lány, aki voltál?-vonta fel a szemöldökét.
-Az a Taara 14 évesen meghalt, amikor elveszítette a nővérét!-sziszegtem a fogaim között.- Egyáltalán minek mentettél meg? Nézd meg mi lett belőlem!-fakadtam ki.- Sokkal jobb lett volna, ha hagyták volna meghalni. Nézz rám Mikey! Lógok a suliból, cigizek, és nem egyszer voltam bedrogozva is. 15 évesen egy buliban elvesztettem a szüzességemet, mert hulla részeg voltam, azt sem tudom, kivel feküdtem le, a szüleimnek pedig folyton hazudozok. Miért is nem hagyták meghalni?-mostmár kiabáltam vele.
- Csalódtam benned Taara! Tudod mit? Azt kívánom, hogy bárcsak ott hagytalak volna az arénában!-szinte köpte a szavakat, nekem pedig egy könnycsepp gördült le az arcimon, de gyorsan le is töröltem.
-Tudod...mindig is sejtettem, hogy ezt gondolod, de nem hittem volna, hogy a szemembe fogod mondani...
-Sa...Sajnálom Taara én csak...
- Nem érdekel! Mostantól halott vagy számomra Michael Gordon Clifford.-mondtam az utolsó szavakat alig hallhatóan, majd sarkon fordultam, és ott hagytam. Oké, lehet hogy ez kissé dúrva volt, de nem érdekel.
-T! Jól vagy? Hey! Állj már meg hallod?-rohant utánam Rony, akiről teljesen elfelejtkeztem. Megálltam, és megvártam őt.
-Persze hogy jól vagyok!-erőltették egy mosolyra az arcomra-Figyu Rony! Te vagy a legjobb barátom, ezt te is tudod, de sosem mondtam el neked, sőt senkinek, hogy mi történt azon a napon, de azt hiszem, itt az ideje, hogy elmondjam neked...
-Ha nem akarod el mondani, akkor nem kell-mosolygott kedvesen. Bár mindenki csak a rossz énjét ismeri, én tudom milyen, mikor kedves, vagy szomorú, amit nehéz elhinni egy piercing-es, fültágítós, tetovált srácról, de én tudom, milyen gyengéd, és érzékeny srác ő valójában. Várjunk! Mi van? Nem! Nem szabad ilyeneket gondolnom a legjobb barátomról, hiszen ö Rony!
-Komolyan?-kérdeztem.
-Hát persze T! Tudom, hogy ez egy rossz emléked, és nehéz róla beszélned, ezért nem is erőltetem. Megértelek, én mindig itt leszek neked, és bármi van, rám számíthatsz.-ölelt át, mire felzokogtam. A legjobb barátom síratott meg. Szorosan átöleltem, és zokogtam. Olyan jó illata van! Mármint nem! Hé ő a legjobb barátom. Kissé eltolt magától, és a szemembe nézett.
-Taara! El kell mondanom neked, hogy...
